A táncéletről

A korábban "elzárt" terület táncéletének vizsgálatát a Felső-Tisza vidéki táncdialektus ismeretében tettük, keresve az azonosságokat és különbségeket.
Összefoglalóan megállapítható, hogy alakulására hatással volt az első világháborút követő tánciskolák beindulása és a második világháború után a Szovjetunió kultúrpolitikája.

Kevés a régies vonás. Egy-egy pásztor és idősebb cigányzenész kivételével nem az ún. régi réteg őrzői. A második világháború előtt még éltek a több oldalról befolyásolt hagyományok, de utána rohamos sorvadásnak indultak. Ma már szinte csak beszélgetésekből ismerhető meg valamennyire a táncélet. Ezért is választottuk a kérdőíves információszerzést, hogy minél több oldalról alátámaszthatók legyenek az adatok.

A kérdőívek feldolgozása alapján a táncélet egységesnek mondható. A határhoz közelebb eső helységekben hasonlatosabb a "magyarországihoz". A távolabb eső részeken befolyásoltabb az együtt élő népek kultúrájával keveredve. (Vizsgálataink kiterjedtek a rutén, zsidó, román, cigány táncokra is, csak szerényebb mértékben.)

Gyermekkor, tánctanulás
A táncokat gyermekkorban egymástól, felnőttektől, 10-14 éves kortól tánciskolában tanulták. A tánciskolába két hónapig kellett járni heti két-három alkalommal. Szinte minden faluban volt tánciskola, amit általában háromévenként újra szerveztek az igénytől függően.
Gyermekek számára rendezett táncalkalom külön nem volt.
Játékaik: lányoknál énekes játékok, fiúknál sportjátékok.
A gyermekek spontán tánctanulása a felnőtt táncalkalmakon való részvételen történt.

Táncalkalmak
Legtöbb táncalkalom a bál volt, amit rendszeresen vasárnaponként és naptári ünnepeken tartottak.
Falvanként egy tánchely volt, nem volt falurészenkénti tagozódás.
Az emberi élet fordulóit rendszeresen megünnepelték, ahol nagy gyakorisággal táncoltak.
A társas munkaalkalmak nagy száma ellenére, ritkán táncoltak. Inkább éneklés, beszélgetés és mese volt jellemző, néha egy-egy zenés szólista (citera, hegedű) közreműködésével.
A különböző szakmák képviselői szintén tartottak bálokat, pl. gazdabált, tűzoltóbált.
A naptári ünnepek szokásai énekkel, zenével párosultak, táncos vonatkozásról nincs adatunk.
A lakodalom menetében vacsorához kapcsolódva volt tánc a szokásos fázisokban. Szakácsasszonyok táncát több helyen jelezték, néhol eszközökkel. Ritkán pásztorok is megjelentek, botos táncot járva.

Táncalkalmak szervezése
A táncok szervezése nagy előkészülettel történt jórészt azonos helyszínen. Kiírták, kidobolták, a munkaalkalmak társas összejövetelein híresztelték.
Szervezők a legények voltak, akik fogadták a zenészeket és ügyeltek a rendre. A bálban mindenki megjelenhetett, aki a közösség szabályait betartotta. Nem volt életkor, társadalmi réteg, foglalkozás szerinti tagozódás: "Akinek pénze volt, az mehetett."

Táncalkalmak rendje, táncillem
"A bál jelenlévői: zenészek, táncosok, anyák, akik kísérték a lányokat. Az édesanyák körben ültek, velük voltak a leányok. A fiúk a táncterem közepén álltak...Szünet rendszerint minden órában volt. Éjfélkor volt egy fél óra. Ez vacsoraszünet volt. Ekkor ettek a zenészek. A táncolók is pihentek. A szüneteket a bálgazdák beszélték meg a zenészekkel. A szünettől a táncrend meghatározott volt. Ezt a bálgazda döntötte el a zenészekkel. Sokszor ez is ki volt függesztve a falra."

A táncrakérés illedelmes meghajlással a lány előtt, szóban történt. Tánc közben volt lekérés. "Nem illett nem átadni a táncost. Illedelmesen kellett viselkedni. Aki berúgott, azt kivezették."
"Ha verekedni kezdett valaki kitették a szűrét a rendezők."
"Néha táncközben daloltak. Ezt is inkább a csárdás táncolása közben. Nem illett ütközni a többiekkel. Illett körül táncolni a teremben."

A táncot szóban köszönték meg. Szünetben a férfiak kimentek inni. Mások beszélgettek, sétáltak.

A bál rendszerint reggelig tartott.
Volt kimuzsikálás. Ha egy fiú haragudott egy lányra, megfizette a zenészeket. Valami "csúnya" nótát kellett muzsikálni, hogy a leány hagyja el a báltermet.

Táncviselet
Ünneplő ruhában jártak a táncba, ami a kor viseletének felelt meg. Idősebb adatközlők szerint a férfiak bricsesznadrágban, csizmában, kabátban (zakóban). Nők a helységtől függően, meglehetősen polgári viseletben. Archaikusabb viseletet Nagydobronyban találtunk, ami híres viseletkultúrájáról.

Táncalkalmak zenekísérete
Hagyományosan a klasszikus felállású cigányzenekarok, és az azok mintájára szerveződő magyarbandák kísérték a táncokat. A hangszerfelállások az idők során változtak a kor ízlésének megfelelően, a területen élő népek hangszereinek beépülésével. (Pl. harmonika, rézfúvósok, dob.)
Később megjelentek fúvószenekarok is a tánckísérethez.

Táncok.
A terület táncai közül minden adatközlő által kiemelve a csárdás a legkedveltebb. Ennek lassú és gyors változatát táncolják. Idősebb adatközlők szerint párelengedős változata is létezett, ahol a férfi csapásolt. Önálló férfitáncra nem találtunk értékelhető adatot, betanult formákra emlékeznek néhányan. Idősebb zenészek ismerik a "magyar verbunk" dallamát, de a táncról senki nem tett említést.
A tánciskolákban megtanult táncok sora meglehetősen nagy. Ami általánosnak mondható: Magyar kettős, rezgő, "Ritka búza", fox, keringő, polka, tangó.

A táncok funkcióbeli tanulmányozására nem állt módunk, egy-két megszervezett alkalmat kivéve, így értékelni a változatokat lehetetlen. Meg kell elégedjünk említésükkel, azzal a nyomatékkal, hogy a még élő "öregek" további faggatása napi feladatunk. Tenni kell ezt mindenkinek, aki felelősséget érez Kárpátalja hagyományainak rögzítésére.
Stoller Antal